Nagyon régóta kedvesem, és baráti köre ódákat zengenek e rangos eseményről mely a Hegyalja Fesztivál nevet viseli. Igazából eleinte nem keltette fel túlságosan az érdeklődésemet, de részben párom utáni vágyam, részben a Motörhead részvétele végülis segített arra a döntésre jutni hogy mégis ellátogassak. Tudniillik én az utolsó percek specialistája vagyok, ezért ebből adódóan az utolsó két napjára látogattam el eme jeles eseménynek, és meg kell hagynom kellemeset csalódtam. Családias a környezet, a társaság pedig méginkább. És valljuk be, néha jólesik kicsit elszakadni a civilizációtól. Laci szavaival élve: "Én is emlékszem még milyen jó volt a saját hányásomban feküdni, de amikor épp nem sikerült akkor találtam mindig egyet amiben lehetett hemperegni..". Péntek reggel korán keltem, hogy apám által rám kiszabott feladatot teljesítsem az utazáshoz szükséges összeg megszerzése céljából. Nem sikerült, de azzal az ígérettel hogy ha hazajövök befejezem csak sikerült elegendő kreditet szereznem ahhoz hogy mégis eljussak. Az aznapi utolsó IC indulása előtt fél órával derült ki mindez, így azt már lekéstem, de sebaj, jólesz a gyorsvonat is. Nos, négy óra folyamatos izzadás, a koszos máv szerelvényeken, szerencsen átszállás, de amikor megláttam az én szerelmem a vasútállomáson, azt gondoltam megérte. Mielőtt megvásároltam a jegyemet, még elfogyasztottunk egy gyrost egy sör társaságában, aztán irány a jegyárusbódé. Mivel a kempingbe külön jegy kellett, és én erről nem tudtam, Tinusom bevitte a cuccaimat, és gondoltam majd később veszek oda is egy jegyet. Közben a parkolóban már részegedett a társaság mikor csatlakoztam hozzájuk, és nemsokára már énse voltam szomjas. Ancsi, nem kis meglepetésemre szerzett nekem egy használt kempingjegyet, melynek nagyon megörültem, úgyhogy gondoltam probléma megoldva, irány Motörhead! A koncertet végigtomboltuk, minden rendben zajlott, de mikor tértünk volna nyugovóra, a kempingbejáratnál a szekusoknak nem tetszett a karszalagom. Mint kiderült az csak a bérleteseknek volt jó, így mély tanácskozásba kezdtünk kedvesemmel. Végül a főbejáratnál egy óra szájtépés után az egyik szekust sikerült rábeszélni hogy engedjen be, úgyhogy sikeresen bejutottam, és nyugovóra hajthattam szétrázott fejem egy sátor romjain a csillagos ég alatt párom megnyugtató ölelésébe bújva. Reggel az arcomba sütő nap, és a patakokban folyó izzadság a testemen ébresztett. Nem voltam egészen magamnál, mikor társaságunk egyik tagja megjegyezte hogy amikor másnapos az ember akkor két feje van, és a nagyobbik van belül. Nos énis ezt éreztem, mégis boldog voltam. Ittunk egy kávét, megreggeliztünk, és kora délutánig, míg Veterán is előbújt a sátrából, elbeszélgettünk, hülyéskedtünk, és végigszemléltük Gyuri születését azokkal akik már ébren voltak. Ezekután elindultam beszerezni az ominózus kempingjegyet, és az aznapi fesztiváljegyet. Mint kiderült félórával korábban értem oda, ezérthát becsoszogtam Tokajcitybe, vettem egy sört a pennybe, megiszogattam, és mire visszaértem meglepetéssel konstatáltam hogy bár a kassza még nem volt nyitva, már 60an álltak sorba. Ígyhát mit volt mit tenni, beálltam énis. Ezekután visszatértem, elkezdtünk borozgatni, éledezni. Kedvesemmel és Orsival az oldalamon elindultunk hogy megkóstolhassam a híres Hídfő kebab-ot. Ezekután visszatértünk, míg Leviék elmentek bevásárolni, hogy csinálhassunk l'ecsót, mely kb este hétóra tájékában el is készült, közbe megjött az újabb szállítmány bor is. Teletömtük magunkat (kivéve Gyurit), aztán indultunk vissza a sátrakhoz, hogy mindenki felkészülhessen a koncertekre. Samu, és barátja voltak olyan kedvesek és beinvitáltak egy színes cigarettába, mely után megcéloztuk a Pepsi színpadot, hogy láthassuk a Brains nevű együttes produkcióját. Utána a megbeszélt találkahelyen újra egyesültünk Tinámmal és Orsival, hogy megcsodálhassuk Ákos milyen produkcióval szándékozik elkápráztatni a fesztivál közönségét. Koncert után még a fürdők mellett lévő büfé padjaira ülve elfogyasztottunk egy-egy sört, s közbe félig öntudatunknál beszélgettunk erről-arról míg páromat a büfés lány tiszteletbeli fesztiválpolgárrá avatta egy sípolós játékkalapáccsal. Ezekután hulla fáradtan/készen visszabattyogtunk a sátrakhoz, és elfoglaltuk szokásos helyünket a társaság többi résztvevőjének sátrai által kialakított kis kör közepén fekvő sátor romjain a szabad ég alatt. Reggel Norbi ébresztett volna engem, és én meg a többieket, de arra a mondatra sikerült felkelnem hogy "egy óra késésben vagyok". Mire kinyitottam a szemem akiket keltettem volna már félig ébren voltak, tehát erről ennyit - gondoltam magamban. Nagynehezen életet lehelltem magamba, összevakartam az aprót hogy kávéhoz jussak, és utána következett az a kissé nyomott, de mégis vidám hangulat ami fesztiválok utolsó napján esedékes. Az időjósok által előrejelzett vasárnapi vihar meg is jött, de hál'istennek sikerült összecuccolnunk mielőtt elkezdett esni. Közben míg vártuk az Orsi szülei alkotta transzportot, felbontottuk az utolsó konzerveket, megesett a tízórai. Aztán sikerült a szülőket a bejárathoz kalauzolni, és azzal a lendülettel búcsút vettünk a többiektől, bepakoltunk, és indultunk haza. Remélem jövőre már a fesztivál teljes idején ott tudok lenni. Mindent összevetve életem eddigi legjobb fesztiválélményével lettem gazdagabb, hiába csak két napot voltam. Köszönöm mindenkinek aki ottvolt hogy ezt a rövid időt mit együtt töltöttünk széppé tettétek. Újdonsült barátaim, Tokaj, jövőre találkozunk!
